Új élet

Hétfő óta lopom a napokat. Már szombat van, s hétfő éjjelesbe kezdek. Jó is meg rossz is, hogy ennyit vagyok otthon. Jó, mert van idő azokra, amikre eddig nem - bár tök lusta vagyok mindenhez-, rossz, mert nem lesz kellemes vissza szokni a munkához. Aztán megkaptam a jövőhavi beosztást, s 4.-től megint egy hétig szabin leszek. Basszus, kiadják az összeset, utána meg nem tudok hova kapkodni a sok munkától. 

Tegnap jöttem vissza lakóhelyemre, este értem be. Morgóm lejött elém, aztán taxival jöttünk haza. Pécs fele a buszon sokat gondolkodtam, s arra jutottam, hogy eddig is szeretett volna egy karórát, a múltkor is nézegette az árkádban, így hát megfontolva a dolgokat, úgy gondoltam, hogy meglepem eggyel. Fém szíj, fém burkolat, kék előlap, foszforeszkálós számok és jelzők. Jól néz ki. Mondjuk amennyit fizettem a Casio-ért, legyen is jó. Olyan jól esett pici szívemnek, hogy csak csuda, amikor láttam Morgóm arcán azt a nagy örömöt, amikor átadtam és meglátta, hogy mi van a dobozban. Egész este olyan boldog volt, ezáltal én is nagyon boldog voltam. Éjszaka leült az ágy szélére, s megszerelte, vagyis kiszedett pár szemet belőle és ma már fel is húzta. Mikor ilyen merényleteket csinálok ellene mindig Szélhámosnak hív a jó értelemben. Nem baj, akit én nagyon szeretek, legyen bármilyen kapcsolatban velem, annak nem sajnálok adni. Ez egy "jut is,marad is" döntés volt.Inkább ilyenre adom ki a pénzt, mint arra a sok kajára, ami utólag megy ki a vécébe. 

Ma jön a pici fia. Vagyis hozza. A héten Máté nap volt, s most ünnepeljük a névnapját. Sütöttem finom süteményt. Kap tőlem egy kindertojást is. A csöppség 4 éves, de meg kell zabálni. Ahányszor itt van, kb. 2-3x biztos, hogy látom a Shrek karácsonyt. Valamiért nagyon szereti azt a mesét. Imádom a kiscsávót!Nagy kópé lesz az tuti! Olyan, mint az apja. Imádom mind a kettőt!

Ma úgy döntöttem, hogy lenézek a városba, ha már egyszer hazalátogattam. Kedd óta otthon vagyok, szerdáig a Morgóm is itt volt. Megismerte a családomat, de vissza kellett mennie, mert csütörtökön ment reggelesbe dolgozni. 

Aztán, gondoltam egyet, kedvem is van, így lemegyek kicsit vásárolgatni, hátha jót tesz a lelkemnek pár új cucc. Valami ruha szerűség. Talán találok is magamnak tetszőt. Hál Istennek még az idő is kedvező. Csak kár, hogy a hétvégére megint esőt mondanak, mintha nem esett volna eddig elég. Szóval, majd még jelentkezek.

Biza,kövér vagyok, s az Istenért sem tudom abba hagyni a falási rohamaimat, elkeseredettségemben már pro-anás oldalakat olvasok, hátha valami okosságot látok, ami tanácsot tud adni, hogy ne egyek.Iszonyatos és kimerítő már ez a folyamatos haláli kör, amiben az étel van a központban. Habár mióta melózok, azóta lement 2-3 kg, de a falások még ott vannak, s teljesen kikészítem magam mind lelkileg, mind testileg. Az elmúlt egy hét alatt benyeltem legalább egy levélnyi hashajtót és számtalanszor szabadultam meg az ételtől. 

Újra dohányzom elég keményen, ha nem dolgozom talán még egy doboz cigi is elfogy. Most hogy egy hétig szabin vagyok megesz a kétségbe esés, s nem tudom mit csináljak, hogy eltereljem a gondolataimat az ételről. Utálom, hogy fogva tart. Kihat az életemre, a párkapcsolatomra. Szerencse, hogy a munkámra még nem. 

Pezzegteti a fantáziámat, hogy megkeresem a szikéimet, s büntetésből vágok párat. Talán megnyugtat. Tiszta pszicho. Rájöttem, hogy leszarom az egészségemet. Utálom magam, s szerintem a világ csak szabadulni akar az ilyen idiótáktól. Nem foglalkozom az egészségemmel, nyelem a gyógyszereket, nem eszem normálisan. A remény él bennem, hogy a kemény melótól majd lemennek a zsírpárnák.

Csak azt nem értem, hogy miért látnak soványnak, amikor egyáltalán nem vagyok az, de tényleg! 

Régen voltam,tény.De valamiért soha nem volt kedvem leírni azt, ami velem történt.

Nos,kezdjük:

Mr.G.volt, most nincs.Végeztünk egymással. Már elköltözött tegnap. Megmondtam neki, hogy nem haladt semerre sem a kapcsolatunk, így megmondtam neki, hogy hagyjuk békességbe egymást. Inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Még nem bántam meg.

Helyette van egy Biztonsági, aki 15 évvel idősebb, de nem érzem a korkülönbséget.Vele talán másfél hete tart a dolog. Majd alakul valamerre a kapcsolat, ha alakulnia kell.

Egy hónapja dolgozom már. Egyedül fogok lakni az albérletben, csak reménykedem, hogy meg is tudok állni két lábon. Bár a Biztonsági mondta, hogy ha nagyon nagy baj lenne, hozzá mehetek. Mondjuk a lakásához már adott egy kulcsot. Most is a legtöbb időmet nála töltöm, ha nem dolgozom. Mellesleg egy helyen dolgozunk, s sokszor egy műszakban is. Ő kezdeményezett, én belementem. Eddig jó az egész.  

Munkahelyi ártalom, hogy tele vagyok kék zöld foltokkal, mint egy leopárd. Össze vissza ütöm magam, ahogy töltöm a sorokat, s dolgozom közben. De valamiért nem érdekel.

Úgy vagyok már az élettel, hogy leszarom. Nem érdekel pillanatnyilag, ha történne velem valami. Nem tudom miért van ez így, talán kezdek belenyugodni az egészbe. Még én sem tudom hogy mibe. Esetleg ha ti tudjátok, bár nem hinném, szívesen várom a véleményeket. 

Egyelőre ennyi lenne. Kérdéses, hogy mikor lesz következő bejegyzés, mert iszonyat nincs kedvem semmihez. 

Ui: Bocsánat, ha elhanyagollak titeket, mind írásügyileg, mind pedig olvasás szintjén. 

Kicsit hanyagolom valamiért mostanában a blogolást. Talán szerintem attól van, hogy egyszerűen nincs kedvem belépni ide, de hogy miért!?

Nagyon sok minden eddig sem történt. Ha a tréningeket is beleszámítjuk, akkor 5napja melózom. Eddig nem vészes, de a papír munkákat valamiért nem csípem,kell hozzá kütyü, amivel tudni kell bánni. A kollegák eddig mindegyik kivétel nélkül kedvesek és készségesek. Majd kisül, hogy merre tovább.

Ismerkedek, még ezeken a forró napokon is. Volt találkozó, beszélgetések, közös zenehallgatás, ami jó pont,mert ugyan az az ízlésünk. Kicsit hasonlít az Így jártam anyátokkal Marshall-jára. Jó magas, kb. 190 cm, szőkés barna, mackós, de nem vészes kategória.Aranyos, s keres, amint tud. Látni akar, amint a mai megnyilvánulásában is látszik: meglepett a munkahelyemen. Jó, aláírom, hogy sokan járnak a Tescoba,de valamiért nem azt a részét látom, hogy a vásárlás volt a fő szempont.Meg legalább 15 percet eldumáltunk, mialatt én dolgoztam, mert nem szabad megállni, ha meglátják, szóbeli figyelmeztetés, s nem nézik jó szemmel. Mondjuk jó vele lenni. Majd alakul valamerre a dolog...

Lehet, hogy rossz döntést hoztam...

Lehet, hogy elkapkodtuk az újra költözést...

Lehet, hogy már tényleg nem jó a káposzta felmelegítve...

Nem, nincs probléma, csak egy kevés, de az is bennem. A sors, az a mocskos sors a hibás, aki az utamba sodorta a szomszéd fiút. Akit újra felfedeztem általános óta, akivel több, mint barátság van. Itt ülök egyedül az albérleti szobába, s csak szomorkodom, hogy nagyon hamar megléptük a költözést. Nem kellett volna... 

Újra át akarok menni a szomszédba Bleach-et nézni. Otthon akarok lenni a biztonságos kis szobámban. Otthon minden másabb. Nem azt mondom, hogy itt sem lenne jó, de mégis... 

Viszonylag sokat beszélgetünk msn-en, de az más. Másabb, mint amikor nála vagyok, ő is és én is ülünk egy egy széken a gép előtt, netezik, én pedig a vállára hajtott fejemmel nézem, hogy mit csinál. S amikor felemelném a fejem azt mondja, hogy hagyjam, mert úgy jó. Vagy, amikor leülök az ágyra, ő a gép előtt, s mutogat, hogy üljek mellé, a már odatolt székre. A simogatása, az a csókos szája, amit imádok harapdálni, pedig nem szereti, ahogy doromb-doromból nekem... minden! Nem, ez még nem szerelem, csak több, mint barátság. 

Utálom a sors ilyesfajta kibaszásait. Nem szeretem az ilyen függő játszmákat. 

Haza menni nem tudok! Csütörtöktől munkába állok, utolsó reményem, hogy legalább az feledteti velem a dolgokat, majd belemélyedek, s elnyomom a gondolataimat, amik belülről marnak.

Mr.G. nem vetkőzte le a régi idióta szokásait, megjegyzéseit. Szomorúan nyugtáztam magamban, hogy egy cseppet sem változott. Tőlem se várja el a változást, így nem kap tőlem sem. Itt már csak egy piciny láng van, amit ha jön egy erős szél, elfúj. Sajnálattal tudatosítom ezeket magamban, de fáj már az is, ha hazudok magamnak. 

Haza menni nem tudok!

Faszom, már bocsi, de a ma történtek után rá kellett jöjjek, még mindig vannak érzelmeim az ex iránt. Aki durván bánt velem, gyanúsítgatott, de ezek mellett odáig volt értem.

Jelenleg ez a szám csillapít:

Amire már egy ideje vártam. Jött a hívás, felvettek. Pár napja voltam interjún, elég jól kikérdezgetett a férfi, de igyekeztem mindenre összeszedetten válaszolni. Úgy látszik sikeresen. Nem rég jött a hívás, hogy felvettek főállásba. Immár a Tesco csapatába fogok tartozni. Így is nehéz volt bekerülni viszonylag, mert ezelőtt kb. 4-5 fajta munkára beadtam a jelentkezésemet, de azokra valamiért nem feleltem meg. 

Már az interjú után úgy döntöttem, reménykedve abban, hogy bekerülök, hogy elmegyek orvosi vizsgálatra. Mint kiderült a Tesconak van üzemi orvosa, így csak a tüdő szűrést kellett megcsináltatni. Az kipipálva. 

Holnap a délelőtt folyamán be kell mennem, hogy tájékoztassanak, s időpontot kapjak a dokihoz. 

Fizu+kafetéria(havi 5000 Ft melegétel utalvány)+utazási támogatás 80%-ban-erre nincs szükségem, csupán 10 percre lakom+fél év után egészségkártya(havi 3600 Ft)+emlékezetem szerint, persze lehet, hogy nem jól, negyed évente 50e Ft értékben, s 10% kedvezménnyel vásárlás.Számomra tetszenek ezek a feltételek, vagyis juttatások.

Holnap kiderül minden. Már várom! 

Utálok takarítani! S nem kevés retek van az új albiba. A bútorzat sem épp mai darab, leszámítva az ágyat és a hűtőt. De annyi pozitívum van az egészben, hogy tele van pakolva anyagokkal, így nekünk már kevés dolgot kell hozni. Vannak tányérok, csomó lábos, poharak, tv stb. Egy szépség hiba viszont van: nincs mosógép. A mai nap elmosogattam az összes olyan tányért, evőeszközt, lábost, amit tutira használni fogok. Eltartott egy darabig. Aztán délben Mr.G. mamájánál ebédeltünk, G. oda szokott járni ebédszünetben. Utána leadtam egy önéletrajzot, s most lusta vagyok folytatni a takarítást. Hagyok máskorra is. :)

4-ig dolgozik, majd megyek érte, aztán irány a szülei, s bejelentjük, hogy összeköltöztünk. Nem kicsit lesz nagy a meglepődés. A mamája is csodálkozott, hát a szülei egyenesen ki lesznek akadva. Mivel a múltkor lebeszélték az egészről, most hirtelen megléptük, szülői befolyásolás nélkül. Ez van!Vagy elfogadják, vagy nem! Annyira nem izgat.  

Tegnap este átmentem a szomszédhoz. Bleach nem lett belőle, csak szimplán filmnézés. Aztán megmutattam neki a szexneked.hu oldalt, amire rácsodálkozott, hogy van ilyen is!? Be akartam lépni, de valamiért nem tudtam egyik email címemmel sem. Így végig zongoráztam az összeset, hogy melyiknél lehet a regisztrációs levél. Az egyik freemail-es postafiókomban hirtelen meglátott egy levelet, amire  nagyon kíváncsi lett, s minden áron el akarta olvasni. Ott viaskodtam vele, hogy nem rá tartozik, meg hogy zárja már be az ablakot. A levél tárgya: Bulimia. Ezek után szinte végig kérdezgetett, hogy én az vagyok? Hajnali 4-ig fent voltunk, de éjfél körül kezdett személyesebbre fordulni a hangulat. El kezdtünk beszélgetni. Persze a témáról még mindig nem szállt le, s ahogy csak mondta mondta, gondolom levágta az arckifejezésemből is, nem tehettem mást, mint hogy elmondtam neki. Egy újabb ember tudja a titkomat. Könnyedén vette, viszont én nem. Így is elég szörnyű az, hogy a családom tudja, mégis elsiklanak felette. 

Ő is mesélt a családi viszonyairól. Mivel kevés férfi ismerősöm van az életemben, az ilyen pillanatoknál mindig a boldogság fog el, hogy megbíznak bennem, s a legbelső dolgaikat is kitárják előttem. Fél 2 tájékán erősködtem, hogy haza kell jönnöm, de nem akart engedni, aludjak nála. Nem erről volt szó. Úgy mentem át hozzá este, hogy max. éjfélig, aztán ma reggel 10-re megyek hozzá megint. Hát ez valahogy nem jött össze, mert végig nála voltam. Fura mód az is jól esett, hogy ott akart marasztani. Sikeresen! Most kb. fél dél fele értem haza. Még jó, hogy fél percre lakunk egymástól, mert csöppet esik az eső.